A tésztát bedagasztjuk, aztán kelni hagyjuk. Meleg helyen. Vagy nem hidegen. Ott megkel.

A tál színe szabadon választható, én éppen pirosban dagasztok…

A tésztából valamekkora darabokat vágunk, majd valahogy ilyen kis izéket csinálunk belőle. Ezt úgy kell, hogy nagyon sokat próbálgatjuk, közben lehet sört inni, és a végén ez lesz. Ennyi a titok.

Ez a kencefice. Azaz a tejföl. Sok borssal.

Ez  majdnem végeredmény, itt már megsült, csak még nincs összetejfölözve. De van rajta köménymag, ami valójában nem kellene rá, de mi szeretjük. Szóval nem véletlen szóródott rá. Ahhoz, hogy rajta is maradjon, előtte a tésztát bekentük tojásfehérjével. Az úgyis maradt a dagasztásnál. Ha valaki nem szereti a köménymagot, ne tegyen rá. Vagy tegyen, de mi szóltunk!

Az utolsó művelet: a tekercseket egyenként belehajítjuk a tejfölbe, majd kiszedjük. Így megkenődnek. Lehet ecsettel is kenni, csak az lassbb, körülményesebb, és nem lesz rajta elég kencefice.